Varga Balázs a világbajnokságról

„Természetesen igyekszem követni a világbajnokságot, amennyire ezt a felkészülés, a család és most éppen a nyári tábor mellett az időm engedi.
Azt látom, hogy a hozzám közelebb álló futballt elsősorban a topválogatottak képviselik. Magas védekezés, intenzív letámadás, folyamatos nyomásgyakorlás, magas labdabirtoklás és kezdeményező játék jellemzi őket. A mezőny másik része inkább a védekezésre épít, igyekszik lassítani az erősebb ellenfél játékát, hibára kényszeríteni és kontrákból veszélyeztetni. Emiatt természetes, hogy a mérkőzések színvonala is hullámzóbb, különösen a Bajnokok Ligájához vagy a legerősebb európai bajnokságokhoz viszonyítva. A kieséses szakaszban azonban, ahogy nő a tét, általában egyre magasabb színvonalú és izgalmasabb találkozókat láthatunk.
Gyerekkorom óta az olaszoknak és az argentinoknak szurkolok, hiszen a magyar válogatott sajnos ezúttal sem érintett. Magyarország legutóbb 1986-ban, vagyis a születésem évében jutott ki világbajnokságra, így ezt az élményt még nem élhettem át. Bízom benne, hogy egyszer ez is megváltozik.
Mivel az olaszok ezúttal sem jutottak ki, maradt Argentína. Őket a franciákkal együtt a döntőbe várom. A franciákat összességében egy kicsit erősebbnek érzem, talán őket tartom a legnagyobb esélyesnek, ugyanakkor nagyon örülnék egy újabb argentin világbajnoki címnek. Persze egy világbajnokság mindig tartogat meglepetéseket, és biztos vagyok benne, hogy több válogatott is képes lehet felülmúlni az előzetes várakozásokat. A végére azonban általában a minőség érvényesül.”